2023 egyik legjelentősebb kérdése sok magyar családi vállalkozás számára az volt, hogy vagyonukat átrendezve, létre hozzanak-e bizalmi vagyonkezelési konstrukciót. Ugyanis a jogalkotók megszüntettek egy kedvező adózási lehetőséget, amely azonban korábban sok visszaélésre adott alkalmat. A változó szabályozás utolsó lehetőségével élve sokan vágtak bele.
2023 szeptembere előtt lehetőség volt arra, hogy a cégtulajdonos a vállalkozását felértékelje, és ezen a magasabb értéken vigye be a részesedését a bizalmi vagyonkezelésbe, családi vagyonkezelő alapítványba. Ennek előnye különösen a vállalkozás későbbi értékesítése esetén jelentkezik, mivel a felértékelésből fakadó különbözetet lényegében adómentesen tudta az alapító kifizetni a kedvezményezettek számára. Ugyanakkor a szabályozásnak már ebben a kezdeti, megengedő szakaszában is igaz volt, hogy a tisztán adóoptimalizáló konstrukciókat utólag felülbírálhatta az adóhatóság. Az átminősítés elkerülése érdekében tehát legalább 5 évig nem szabad a kedvezményezetteknek a vállalkozás eladásából származó jövedelmeket felvenni.
Mégis azt láttuk, hogy vállalkozások százai alapították meg a „kiskapu” kihasználására a bizalmi vagyonkezelést 2023 nyarán a szigorúbb szabályozás szeptemberi hatályba lépése előtt attól félve, hogy kimaradnak valamiből, bár talán nem is akarták eladni a vállalkozásukat. Sokan közülük a sietség miatt nem gondolták végig az összes lehetséges aspektusát, összefüggését és következményét a döntésüknek, és nem is tudják megfelelően működtetni a létrehozott intézményt, mert hiányzik a szükséges családi és tanácsadói szaktudás a tulajdonos környezetéből. Ráadásul később a jogalkotó ismét módosította a nyári szabályozást, így jelenleg is részben az eredeti kedvezménnyel hozhatók létre bizalmi vagyonkezelési konstrukciók.
Cikksorozatunkkal egyrészt szeretnénk támpontokat nyújtani ahhoz, hogy mely kérdéseket érdemes végiggondolni akár utólag is, és ha szükséges kijavítani a hibákat. Másrészt azok számára is szeretnénk bemutatni a bizalmi vagyonkezelési konstrukciót, akik eddig még nem gondoltak erre a lehetőségre.
Kinek való a bizalmi vagyonkezelés?
A bizalmi vagyonkezelés és a családi vagyonkezelő alapítvány kiváló és nagyon korszerű eszközök a családi vagyontervezésre, és nem elsősorban adómegtakarítási célból. Elsődleges céljuk, hogy egyben tartsák a családi vagyont. Ezáltal ellen tud hatni az öröklés törvényi rendszerének, amely alapvetően széttöredezést eredményezne az örökhagyó vagyonában. A probléma hasonlatos a magyar középnemesi világ történelmi dilemmájához, amikor az öröklés szétaprózta a családi birtokot, és így váltak dzsentrivé, utóbb földönfutóvá a magyar középnemesség tagjai a 19. században.
A bizalmi vagyonkezelés tehát elsősorban öröklési célú: a vállalkozó család kialakíthatja a saját öröklési rendszerét, finomhangolhatja a családi vagyonból a kifizetéseket akár a tágabb család tagjai vagy akár kulcsmunkavállalók, bizalmi személyek számára, de dönthet úgy is, hogy „üvegfal” mögé zárja a vagyont a következő generációk elől és az egyben tartással éppen a harmadik vagy azt követő generációk jólétét alapozza meg. A családi vagyon növekedése ugyanis szoros összefüggésben áll a tulajdonosi likviditák mértékével: minél kevesebbet veszünk ki, annál nagyobb a növekedési potenciál a jövőben.
De az alapítók a bizalmi vagyonkezelés során juttathatnak olyanoknak is a vagyonból, akik eredetileg sem a törvényes, sem a végrendeleti öröklés esetén nem lettek volna a kedvezményezetti kör tagjai, illetve nem tagjai a cégtulajdonosi körnek sem. Így egy speciális gondoskodási kört lehet létrehozni, ahol a rokonsági foktól nagyban függetlenül lehet egységes adózási rendszerben juttatási csomagokat létrehozni.
Megalapításuk és irányításuk ugyanakkor stratégiai gondolkodást és folyamatos figyelmet igényel.
Először is érdemes eldönteni a következő kérdéseket:
- Akar-e a család együtt maradni a cég tulajdonosi körében lényegében családi közös vagyont létrehozva ezzel és ha igen, miért?
- Ha a válasz nem, akkor nem biztos, hogy szükség van bizalmi vagyonkezelésre.
- Ha a válasz igen, akkor jönnek a további kérdések:
- Mekkora legyen az a rész, amelyet rendszeresen kiveszünk a közös vagyonból?
- Mekkora legyen az a rész, amely a vállalkozásban dolgozó családtagnak jár, és mekkora legyen azé, aki nem tesz hozzá napi munkájával ehhez?
- Mekkora legyen a szociális és oktatási célú megtakarítás, és mekkora az a rész, amelyet új beruházásokba fektetünk?
- Mekkora legyen az a rész, amellyel a hagyományos üzletágakat működtetjük, fejlesztjük, és mekkora az a rész, amelyet a vagyon diverzifikálására szánunk, és új üzletet kezdünk vele?
- Támogatjuk-e a következő generációk szárnypróbálgatásait és új vállalkozások, „családi start-upok” alapítását, vagy csak a kockázatmentes befektetéseket preferáljuk?
Miután mindezeket megválaszolta az alapító, és egyeztetett az érintettekkel, érdemes továbblépni a társasági szerződéssel, végrendeletekkel való összehangolással. E kérdésekkel a cikksorozat 2. részében foglalkozunk.
