Szakmai körökben közismert tény, hogy az Európai Uniós hozzáadott érték adó, vagy más néven az általános forgalmi adó rendszere idejét múlt, és kifejezetten vonzó terület az adócsalók számára. Ezért is régóta napirenden van a rendszer reformja. Cikkünkben a várhatóan 2022-től életbe lépő reform főbb irányait mutatjuk be.
Helyzetkép
2015-ben több mint 1 trillió eurót tett ki az uniós tagállamok összes áfabevétele, amely az EU GDP-jének 7%-a. Azonban az 1993-ban ideiglenesen bevezetett, a nemzetközi kereskedelmet érintő rendszer az újabb és újabb reformok ellenére sem tud lépést tartani a mai globális, digitális és mobil gazdaság kihívásaival.
Az egyik legnagyobb probléma, hogy a belföldi és a határokon átnyúló ügyleteket eltérő módon kezelik. Míg a belföldi árukereskedelemben az értékesítésen főszabály szerint fel kell számítani az áfát, addig a határon átnyúló ügyletekben az értékesítés adómentes és az áfát a másik tagországbeli vevő köteles felszámítani az úgy nevezett fordított adózás szerint. A szolgáltatások esetében is eltér az adózás helye a belföldi és a nemzetközi ügyletekben, míg első esetben főszabály szerint a hagyományos egyenes adózást alkalmazzuk, addig a második esetben a vállalkozások közötti ügyleteknél – megint csak a főszabály szerint – belép a fordított adózás a vevő székhelye, áfatelephelye alapján.
E megkülönböztetés és a határokon átnyúlóan működő vállalkozások növekvő száma miatt a mai áfarendszer túl bonyolult és nyitott a csalások számára. Mára évente több, mint 150 milliárd euró értékű hozzáadott érték adó veszik el. Ebből, a becslések szerint, körülbelül évi 50 milliárd euró a határokon átnyúló áfacsalásból származik.
A csalás egyik esete, amikor egy vállalat megkapja az áfát vevőjétől, de ezt nem fizeti meg a hatóságnak, helyette megszűnik, és a tulajdonos vagy ügyvezető eltűnik a pénzzel. Ekkor a csalás az áruk megvásárlásakor fizetett és az értékesítés során beszedett áfakülönbségre korlátozódik, hiszen, ha a vállalat a saját tagállamában megvásárolta az árut, a vásárláskor fizetett áfát.
Több pénz forog azonban kockán, amikor a vállalat egy másik tagállamból vásárol árut, mert ez utóbbi esetben az áruk megvásárlása adómentes, így az áru értékesítése során beszedett adó csalárd kezelésével a teljes összeg áldozatul esik. Mivel a vállalat eltűnik, ezt a típusú csalást az úgynevezett eltűnt kereskedő, azaz „missing trader” csalásnak is nevezik.
A körhintacsalás, az úgy nevezett „carousel fraud” még tovább halad. Ebben az esetben ugyanazokat az árukat többször vásárolják, és értékesítik a csalónak a közvetítőkön keresztül. Ha az összegyűjtött hozzáadott értékadó összege jelentősre duzzad, a társaságot felszámolják, még mielőtt az adóhatóság beszedhetné a felhalmozott adót.
A megoldási javaslat
A Bizottság a fenti helyzet kezelésére kidolgozott egy akciócsomagot, amely a „Single VAT Area” (Egységes Áfa Terület) nevet kapta. Az elnevezés arra utal, hogy az unió teljes területén egységesen kezelnék az áfát. A javaslatot 2017. október 4-én hozták nyilvánosságra, mely szerint a belföldi és a tagállamok közötti határon átnyúló ügyletek adózását egységesítenék. A főszabály az lenne, hogy az áfát mindig a rendeltetési hely, azaz a végső fogyasztó országa határozná meg, és ott is kellene megfizetni. Az eladónak tehát fel kellene számítania az áfát függetlenül attól, hogy az értékesítés belföldre vagy külföldre irányul; ráadásul az áfa összegét a vevő országának szabályai szerint kellene kiszámítani.
A rendeltetési hely szerinti adózás tehát teljes paradigmaváltást jelentene, bár az e-szolgálatásoknál már most is így működik. A bizottság mindenesetre elkötelezettnek látszik, mert várakozások szerint ez 80%-kal csökkentené a határokon átnyúló csalásokat, vagyis az elvesztett 50 milliárd euróból évi 40-et visszaszereznének.
Mi következik mindebből? Ha minden adóalanynak a végső fogyasztó országában kell adóznia, akkor mindenkinek az unió minden olyan tagállamában be kellene az áfa alá jelentkeznie, amelyből vannak vevői. Minden ilyen országban különböző adószámot kellene használnia, különböző mértékű áfát, különböző adóbeszedési számlákra kellene megfizetnie, különböző formátumú számlát kiállítania, különböző struktúrájú bevallásokat benyújtania, és ad absurdum 28 különböző tagország adóhatóságával zöld ágra vergődnie.
Nos, ez így egyáltalán nem tűnik egyszerűnek… Ahhoz tehát, hogy a rendeltetési hely szerinti adózást bevezethessék, további intézkedések is szükségesek.
Egyrészt, annak kiküszöbölésére, hogy hirtelen minden egyes EU-s áfaalany az unió összes adóhatóságával nézzen szembe – bár valószínűleg a hatóságok számára is igen ijesztő lenne, hogyha hirtelen az összes uniós adóalannyal kapcsolatba lépjenek – ki kell szélesíteni az úgy nevezett egy ablakos adózási rendszert „One Stop Shop” / „OSS”-t. Erre az e-szolgáltatásokkal kapcsolatos pozitív uniós tapasztalatok alapján jó esély van.
A kiszélesített OSS-ben, minden egyes adóalany csak a saját letelepedési országa szerinti adóhatósággal szembesülne, az adóbefizetést és adminisztrációt a saját megszokott szabályai szerint, saját nyelven intézhetné egy elektronikus portálon keresztül. A beszedő tagállam adóhatósága pedig ezután közvetlenül a vevő szerinti tagállam adóhatóságának fizetné meg az rá eső általános forgalmi adót.
Mindehhez számos további egyszerűsítésre és az adminisztratív szabályok uniós szintű egységesítésére, egymáshoz való közelítésére is szükség van. A bizottság javaslata ezért például támogatja a számlázási szabályok egyszerűsítését, lehetővé téve az eladók számára, hogy saját országuk szabályai szerint készítsék el a számlákat még akkor is, ha határokon átnyúló kereskedelmet folytatnak.
Az októberi javaslat a rendeltetési hely szerinti adóztatás elve és a kiszélesített OSS mellett más alapelveket is bevezet. Az új rendszerben az eladó általános felelősséggel tartozna az EU-n belüli áruértékesítés esetén, ami azt jelenti, hogy az eladó felelős az általános forgalmi adó megfizetéséért és beszedéséért. Már ez önmagában is, egyértelmű és jelentős szigorítást jelent a jelenlegi EU Áfa Irányelvben foglalt szabályokhoz és az Európai Unió Bíróságának esetjogán alapuló gyakorlathoz képest. Ez a felelősség – az új szabályok szerint – csak abban az esetben lenne áthárítható, ha a vevő úgynevezett "hitelesített adóalany"-nak, „Certified Taxable Person”, „CTP”-nek minősül. Ekkor a vevő lenne a felelős a rendeltetési hely szerinti tagállam felé az általános forgalmi adó megfizetésére.
A javaslat elfogadásához és uniós szintű bevezetéséhez a tagállamok egyhangú döntése szükséges, amely azért is nehéz, mert az új rendszer nagyban épít a különböző adóhatóságok együttműködésére és egymásba vetett bizalmára. Hiszen a jövőben egy másik állam hatósága fogja beszedni és ellenőrizni az áfát számukra, ráadásul a hitelesített adóalany minősítést is a letelepedés országa adja majd ki, amelyet a többi tagállam köteles lesz elfogadni.
Ahogy pestiesen mondjuk, sok víz lefolyik még a Dunán, amire mindez megvalósul. Viszont, ha megvalósul, akkor gyökeres és hatalmas horderejű változásokat hoz majd az általános forgalmi adó kezelésében mindenki számára. Ezért érdemes tudni és figyelni a háttérben zajló eseményeket!