Általánosan elismert tény, hogy a nemzetközi adócsalás és adóelkerülés megakadályozásának kulcsa a hatóságok közötti együttműködésben és az adóügyi információcserében rejlik. Ezen a felismerésen alapszik az új, “globális” automatikus adóügyi információcsere szabvány. Ezt a pénzügyi számlákkal kapcsolatos információk automatikus cseréjéről szóló nemzetközi egyezmény (MCAA) alapozta meg, melyet Magyarországon 2015-ben egy törvénnyel iktattak hatályba. Az egyezményhez 2017 szeptemberéig már 102 ország csatlakozott, így valóban globális méretű adóügyi összefogás valósult meg.
Az új rendszer működésének lényege, hogy az egyezményhez csatlakozott államok adóhatóságai, köztük a magyar adóhatóság, automatikus módon információt cserélnek a partnerállamban működő ügyfeleknek a területükön bejegyzett pénz- és tőkepiaci szereplőknél vezetett számláin történő ügyletekről. Az új szabályozás egyébként nemcsak a jövőre nézve segíti a megelőzést, hanem a korábbi adócsalások és adókerülések felderítését is elősegíti.
Az információcsere alapfeltétele, hogy mindkét állam megfelelő biztosítékokkal és infrastruktúrával rendelkezzen. Mivel azonban az egyezmény csak a keretszabályokat tartalmazza, ezért a rendszer egységesítésének érdekében az OECD ’Standard for Automatic Exchange of Information’ címmel egy kiadványban írta le a konkrét részletszabályokat. Ez a szabvány teszi lehetővé, hogy a pénzügyi információk automatikus cseréjére meghatározott eljárásban, egységes szerkezetben kerüljön sor évi rendszerességgel. A szabványosítás célja, hogy mindig és mindenhol a megfelelő adatok kerüljenek átadásra. A létrehozott szabvánnyal nemcsak egyszerűbb, de lényegesen olcsóbb is lesz a nemzetközi adózási struktúrák elleni fellépés.
A részes országok már 2016 óta gyűjtik a pénzügyi adatokat, az információ áramlása pedig a közelmúltban, 2017 szeptemberétől indult el. Az aláíró államok egyébként azt vállalták, hogy legkésőbb 2019-re működni fog a rendszerük, vagyis 2 éven belül válik teljes körűvé az információcsere mind a 102 államban. Tehát 2019 után többé nem marad láthatatlan számla az adóhatóságok előtt.
Az új szabvány egyébként nagyon hasonlít az Amerikai Egyesült Államok által bevezetett FATCA rendelkezésre. Emiatt is volt valószínűsíthető, hogy a csatlakozó országok időben el fogják tudni indítani az automatikus adóügyi információcserét. Ugyanis a pénzintézeteknél már korábban kidolgozták az információk átadásának technikai menetét, az egyes országok érintett hivatalai pedig már a gyakorlatban is jó ideje jelentenek az amerikai állampolgárok külföldi pénzügyi adatairól.
Kinek kell információt szolgáltatnia?
Az automatikus információcsere szabályai alapján a pénzintézetek kötelesek jelentéstételre azoknak az ügyfeleiknek a számláiról, amelyek nem abban az országban rendelkeznek bejelentett lakhellyel / telephellyel. Tehát a magánszemély számlatulajdonosokon túl a cégekről, alapítványokról és trösztökről, vagyonkezelőkről is adatot kell szolgáltatni. A bankokon kívül adatközlésre kötelezettek bizonyos befektetési cégek, biztosítási társaságok is.
Milyen adatokat tartalmaz az információcsere?
Az átadandó információnak mindenképpen tartalmaznia kell a jelentő pénzügyi intézmény nevét és azonosítási számát illetve a számlatulajdonost azonosító adatokat (pl. név, adóazonosító szám/adószám, születési hely és cím, illetőség stb.), a számlaszámát, a számlaegyenleget, kamatokat, osztalékokat, valamint pénzügyi eszközök visszaváltását vagy eladását.
A szabvány különbséget tesz a magánszemélyek és a szervezetek számlái között, és megkülönböztetik az adatcsere kezdetekor már meglévő és a későbbiekben nyitott számlákat is. A meglévő számlák esetében csak bizonyos összeghatárok és feltételek fennállása esetén döntenek az adatküldés szükségességéről. Ezzel szemben az újonnan nyitott számlák esetében külön vizsgálat nélkül, automatikus az adattovábbítás.
Tehát a jelentéstételi időszak elején már meglévő számlák esetében mindaddig nem kerül sor adattovábbításra, amíg az adott számla összesített számlaegyenlege december 31-én nem haladja meg a 250.000 USD-t jogalanyi számla esetén (tulajdonosa egy vagy több jogalany), illetve az 1.000.000 USD-t egyéni számla (tulajdonosa egy vagy több magánszemély) esetén. Vagyis nem szükséges átvizsgálni, azonosítani vagy jelenteni, amíg a számla összesített egyenlege vagy értéke bármely további naptári év utolsó napján meg nem haladja a 250.000 USD-t, illetve az 1.000.000 USD-t. Amint a számla meghaladja az említett értékhatárt, a számlát vezető pénzügyi intézmény azt átvizsgálja és a törvényben meghatározott eljárás keretében dönt az adatok továbbításának szükségességéről.
A jelentéstételi időszak alatt nyitott új számlák esetében már nem kerül külön vizsgálatra a fent említett értékhatár, ilyenkor a Pénzügyi Intézmény csak azt vizsgálja, hogy a számlatulajdonos Jelentendő személynek minősül-e. Így az azonosítást követően az adatok áramlása már automatikusan történik.
Az automatikus adóügyi információcsere várható hatása
Az információcsere lehetőséget nyújt a nemzetközi adókikerüléssel szembeni hatékonyabb fellépésre, valamint elősegíti, hogy a részes államok jobban érvényt tudjanak szerezni saját belső adójogszabályaiknak. A szabályozás célja annak tisztázása is, hogy vajon az adott számlán elhelyezett pénzösszeg legális forrásból származik-e.